Hervadás kizárva: szagosvíz vödörszám Szennán

– Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik, én csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit. – A húsvéti locsolás hagyománya, bár költőiségnek is helye van benne, alighanem mindig is átitatott volt az élettel, így a Somogy Táncegyüttes férfikara sem spórolta ki versikéiből a humort. – Botom földig lekonyul, Nem vagyok már mai nyúl. Káposztám javát megettem, Locsoljon más helyettem! 

Az ilyen kis mókákkal együtt azonban – ezt itt éppen Rónai Balázs művészeti asszisztens tette közkinccsé – a hölgyek bizony megkapták a magukét. Azt a hamvas lírát, ami a ragyogó népviseletes szépségüknek járt, és azt a vizet, ami a hervadás elleni védelmet szolgáltatja nekik a következő háromszázhatvanöt napban. Ezt a somogyos legények nem bízták a véletlenre, a hagyományoknak megfelelően vödörszám zúdították a vizet a szétrebbenő hölgyek közé. Régesrégen vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték a locsolás napját, vannak helyek, ahol nem a vizet cipelték a lányokhoz, hanem a lányokat a vízhez: itatóvályúba merítették a gyengébbnek tűnő nemet. A fogadjisten azonban ezek után olyan cifra lehetett, amivel a táncegyüttesnek már csak a közönség és a fotókamerák jelenléte miatt is számolnia kell, ha egyszer...

Aranyos Sándor csoportvezető muzeológus a szennai portákon készült szagos vízzel maga locsolta a skanzenbe betérőket hétfőn. Egész hétvégén folytak az időjárástól független kézműveskedések, így a virágillatú készséget is előállították a szükséges mennyiségben. A versekkel gazdagon elővezetett locsolást két portán is megtartották, majd a Somogy Zenekar muzsikájára Turi Endre művészeti vezető fogta üstökön a csökölyi portán tetőző helyzetet, és kis táncházi kólóvá formálta a publikumot. Húsvéthétfőt népi gyermekjátékokkal, és Nyitrai Marianna, valamint az Üsztürü koncertjével búcsúztatták ezután a szabadtéri gyűjteményben. 

Hagyományfrissítés Somogyszobon 

A somogyszobi Vilma Házában tojást festett a falu apraja, nagyja. A tojásfestési eljárások mellett megismerkedtek a hagyományos nagypénteki fehér gyásszal is. Spanics Ágnes alapítványi elnök elmondta: még a háború idején is megtartották a reformátusok legnagyobb ünnepének számító fehér gyászt. Ilyenkor a színes szőtteseket fehérre cserélték. Még a tükröt is szépen szőtt fehér törölközővel borították be. Húsvét hétfőn a Mocz Erdei Iskola hatalmas területén a korabeli népszokásokat elevenítették fel, volt tojásgurítás, métázás, bigézés, körjátékok. A szervezők hagyományt szeretnének teremteni a húsvéthétfői népszokásoknak, hiszen az idősebbek még emlékeznek a tojásba dobálásra és a peckázásra is... 

Pléh Krisztust avattak 

Pléh Krisztust avattak Gadány legforgalmasabb kereszteződésében – a cigány-magyar együttélést is jelképezve – avatták fel a pléh Krisztust. Ladencsics Zoltánné kezdeményezésére, a Kaposvári Egyházmegye Karitász csoportja, valamint a hívek adományaiból állított keresztet Kiss Iván címzetes prépost, Marcali esperesplébánosa szentelte meg.

Tojásfestő játszóház 

A Marcali Múzeum és a Kulturális Központ húsvéti tojásfestő játszóházba várta a gyerekeket. Míg a Kulturális Korzó aulájában húsvéti díszeket, ajtódíszeket, tojástartókat készíthettek, a múzeum foglalkoztató termében a tojásfestés különböző technikáival ismerkedhettek az érdeklődők.