Balaton - Dél címoldal
2012-12-04

Christiaan Barnard, Jean-Luc Godard és József Attila

Az első, emberen végrehajtott szívátültetéssel világhírnevet és elismertséget szerzett. Christiaan Barnard apja, Adam Barnard holland protestáns lelkész volt, négy testvére közül az öt évvel fiatalabb öccse, Ábrahám szívrohamban halt meg. Ekkor határozta el hogy szívsebész lesz. 1940-töl a fokvárosi orvosi egyetemen tanult, 1945-ben szerzett diplomát. 1953-ban tett professzori vizsgát. A fokvárosi Groote Suur Kórházban dolgozott, 1956 és 1958 között az Amerikai Egyesült Államokban kétéves ösztöndíjjal a Minnesotai Egyetemen fejezte be orvosi tanulmányait és vezető szívsebészként tért haza Afrikába. Amerikában ismerkedett meg Norman Shumwayal, aki úttörő kutatásokat végzett a szívátültetések terén. Bevezette otthon a nyitott szívműtéteket, több új típusú műszívbillentyűt dolgozott ki és szívátültetési kísérletsorozatot végzett kutyákon. Bár az első műtét sikeres volt, a páciens 18 nappal később tüdőgyulladásban meghalt. Későbbi műtétei egyre sikeresebbek voltak, sok betege hosszú évekig élt új szívvel. Az 1971-ben megműtőt Dirk van Zyl huszonhárom évet élt az új szívvel. Barnard 1983-ig vezette a kórház kardiológiai részlegét. 1948-ban nősült először, a Groote Suur Kórházban ápolónőként dolgozó Aletta Gertruida Louwt vette feleségül, két gyermeke született, Deirdre és André. 1969-ben elvált, a következő évben a 19 éves Barbara Zoellnert vette el, ebből a házaságból is két gyereke született, Frederik és ifj. Christiaan. 1982-ben vált el másodszor, harmadik házassága 1988-tól 2000-ig tartott Setzkorn Karinnal, ebőöl a házasságból is két gyereke született, Armint és Lara. Amikor világhírnevet szerzett, sok híres nővel hozta kapcsolatba a média, többek közt említették Gina Lollobrigidát és Françoise Hardyt.

Jean-Luc Godard francia-svájci filmrendező, a francia új hullám élő legendája 1930-ban ezen a napon született.Első felesége Anna Karina, francia származású színésznő, második felesége Anne Wiazemsky, akit Robert Bresson Vétlen Balthazár című filmjéből ismert meg a rendező, jelenlegi, harmadik felesége (és alkotótársa) Anne-Marie Miéville. Godard életművét a három Anne korszakaira bonthatjuk, minden egyes szakaszban ezen nők határozták meg munkásságát, filmjeit. Volt egyszer egy francia új hullám. Még az eredeti kifejezést: Nouvelle Vague, még ezt is tudta minden valamirevaló mozinéző úgy a hatvanas évek elején. Alain Resnais, François Truffaut, Claude Chabrol, Éric Rohmer, Jacques Rivette, Louis Malle, Jacques Demy, Agnès Varda, s főként persze Jean-Luc Godard, a legújítóbb, a legszokatlanabb, a legforradalmibb. Az elavult klisékkel dolgozó „papa mozijának”, a fáradt francia álmocskagyárnak még ideje sem volt félni tőlük, olyan hirtelen és olyan gyorsan diadalmaskodott ez a Filmmúzeum vetítőtermeiből, friss hangvételű művészeti lapok szerkesztőségeiből, filmklubokból jött társaság. Nem volt ez „iskola”, még csak „nemzedék” sem, de néhány filmjükkel megújították a francia kinematográfiát, s jótékonyan pezsdítették meg szerte a világon a film állóvizét. Még Brazíliában, még Csehszlovákiában, s persze Magyarországon is hatottak: sokan utánozták őket, néhányan meg – más társadalmi környezetben – úgy tudtak nyomokba lépni, hogy jobb, mélyebb, zaklatóbb filmeket rendeztek náluk. Godard a filmnyelv egyik legfelszabadítóbb forradalmára volt, több mint újító. Nála másképpen szólaltak meg a színészek, mint addig, más szöveget mondtak, mint addig, a történet semmiféle addig érvényes szabálynak nem engedelmeskedett, s a képek, a jelenetek furcsán, bakugrásszerűen, saját logikával, majdhogynem fejen állva követték egymást. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! … – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

József Attila huszadik századi posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja 1937-ben ezen a napon halt meg. 
József Attila az egyik leghatásosabb, legsokoldalúbb magyar költő volt. Költészete kezdetben a Nyugat hatását mutatja, jól formált versei leginkább realisztikusságukkal vagy különös bensőségességükkel hívhatják fel magukra a figyelmet (Rög a röghöz). A kozmosz éneke c. szonettkoszorúja részleteiben már megelőlegezi a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről (Nem én kiáltok), részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet (Szép nyári este van), részben ősi igézések, népdalok és sanzonok, máskor mesék vagy zsánerképek hagyományosabb szemléleti elemeit társítja merész, esetleg éppen bizarr asszociációkkal (A hetedik, Klárisok, Áldalak búval, vigalommal, Medáliák, Medvetánc). Néha a szelídséget hirdeti (Tanítások), ismételten megszólal azonban soraiban a szociális lázongás is (Tiszta szívvel, Végül). Ez a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos politikai költészetet hozva létre (Szocialisták, Tömeg, A város peremén, Mondd, mit érlel …) Nem kerülték el azonban figyelmét az élet parányi mozzanatai sem (Hangya). Erősödött benne az elidegenedés kínzó érzése (Mióta elmentél, Óh szív! Nyugodj!, Reménytelenül). 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság. Az érzelmi reagálásokban is gazdag nyelvi anyagot erőteljes motívumszerkesztés fogja egységbe (Téli éjszaka,Óda, Eszmélet, “Költőnk és Kora”). Fontos szerepet kapnak a különféle tájak, nemegyszer kozmikus összefüggésekben (Falu, Tiszazug, Külvárosi éj, Tehervonatok tolatnak…, Elégia). Vissza visszatérően fejezi ki a fájdalom végleteit: szerelmeinek viszonzatlanságát (Nagyon fáj), anyja elvesztését (Kései sirató), vagy eltávolodva az egyedi élményforrásoktól (Egy kisgyerek sír, Kiáltozás). Megfoghatatlan bűnök terhével küzd (A Bűn, Én nem tudtam, Tudod, hogy nincs bocsánat, Kiáltás); erősen befolyásolta a freudi szemlélet ( Amit szivedbe rejtesz, “Költőnk és Kora”). Radikálisan demokratikus társadalomszemléletét életének utolsó éveiben is értékes versekben fejezte ki (Thomas Mann üdvözlése, Levegőt! Hazám). Az ember kiteljesedésének feladatát is társadalmi összefüggésben szemléli (Két hexameter, Kész a leltár). A derű, az életörömre vágyás kései szerelmi ciklusait is át tudja hatni (Flóra). Magas művészi szintet képviselnek önmegszólító versei (Tudod hogy nincs bocsánat, Karóval jöttél…).
2023. február 7. Tódor, Rómeó
Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28          
Webdesign
ÁSZF | Impresszum