Egy Bertók-verslábbal PSY előtt a költészet napján

József Attilaaaa... – a nyílt színi költészetnapi megemlékezés ikonjának a nevét harsogta a fiatalság csütörtökön a kaposvári főtéren. Rátóti Zoltán színész, a Csiky Gergely Színház direktora rocksztáros hevülettel igyekezett felpörgetni a diákokat, s a többedik nekifutásra már valóban összefuthatott a belváros. A kaposi ifjak kieresztették a hangjukat, a 108 éve született költő nevével üzenve. E szép pillanatra még az ég is elmosolyodott, az év első tavaszi verőfényével igazolva a tömegjelenet létjogosultságát a nap alatt. Mert bizony nem hátrány, ha a hosszú sorokban felvonuló diákok, ezúttal egyetértően, közéleti szereplők helyett lírikusokat emelnek a magasba. Hiszen a költészet örök útravalót adhat nekik, szemben a politikával, melynek üzenetei kevésbé állják az idők próbáját. Az utókor kíméletlen olvasó. 

Oppan Gangnam Style – a hátsó sorokban lazuló fiatalok fülébe alaposan bevette magát a kicsit téridegen klasszikus. Odavaló annyiban volt, hogy jelezze, az ízlésformáló verseny roppant mód kiélezett. A dél-koreai rapper, PSY egyetlen – de az nagyon – ismerhető dala, az internetvírusként emlegetett Gangnam style szinte kötelező irodalomként jelent meg a kaposvári költészet napi megemlékezésen elcsípett tartalom-foszlányok között. Az interneten élő ifjúság oda-vissza ismeri, paródiáit is, de azt nem feltétlenül tudják, hogy a dal maga is paródia. Zenekritikusok szerint a dél-koreai elitnegyed életét kifigurázó élc nem tud átjönni, mivel a távol-keleti országról közismert néhány történelmi adat között ez aligha van benne. Fontos tehát a kritikai kiadás, a tolmácsolás hitele.

A Kossuth teret egyértelmű üzenet lengte be: a líra jó. A Csiky Gergely Színház művészei, köztük Varga Zsuzsa, Sarkadi-Kiss János, Váradi Szabolcs kvízjáték darabjaiként adtak elő versrészleteket. Rátóti Zoltán pedig nemcsak a verseket, de a diákokat is „megszólaltatta”. Varró Dánieltól a Metrót visszhangozta a tér („Ó, bár ne kéne lógnia, föladva minden elvét! Ez itt egy allegória, ha nem tűnt volna fel még.”), míg kortársa, Lackfi János Bóbita-átirattal jelent meg („Józsika, Józsika csápol, frászkarikán hegedülget, répapüré dala csendül, fancsali dob hasa dülled.”) A nagyszerű Weöres Sándor születésének centenáriuma miatt került a reflektorfénybe, s egyúttal megjelent a képe a téren alkalomszerűen kiállított költőnagyságok között is. A diákság papírzászlókon lobogtatta a kiváló literátorokat, s nem csak Csokonait, Vörösmartyt, Kölcseyt, József Attilát, hanem Örkényt, s mi több, egyetlen kortársként Varró Dánielt is. A szimpatikus borostás fiatalembert nem minden zászlólengető ismerte, mástól viszont szégyenszemre nekünk kellett megkérdezni az ismeretlen ismerős „kakukktojás” nevét: – Romhányi – jött a válasz, s vele a tudás bizonyossága –, a rímhányó. 

Rozsos Gábor magyartanár kvízjátékos gyerekei között igyekezett beleférni a „minimális pedagógusi segítség” kategóriájába: szorított a diákoknak. Örömteli és kellemes meglepetés számára, mesélte, amikor 5. osztályosok hét József Attila-verset is összeszednek neki óvodási, kisiskolási emlékeik közül. Ezt desztillálni, fejleszteni kell, hogy a nyílt érdeklődés megmaradjon a gyerekekben, minden „magyarórán és magyar órán”, hiszen földrajzon is lehet tartalmasan érinteni a lírát.

Április 11. nagy pillanata mindez után érkezett. Szilas Miklós kobozzal és gitárral kísérve magát Csoóri Sándor, Takáts Gyula, és Bertók László verseit énekelte, miközben a Compass külföldi önkéntesei kezében táncot járt Petőfi és Örkény. Ez a harmónia sokáig szól, akkor is, amikor már nem...

A Zrínyi nyerte a kvízjátékot 

A kvízjátékot az általános iskolák közül a Zrínyi nyerte a Kodály, valamint a holtversenyben harmadik Toldi és Nagyboldogasszony előtt, míg a középiskolák mezőnyében a Táncsics végzett az első helyen az azonos eredményű Munkácsy és Kinizsi élelmiszeripari, valamint Szigethy-Gyula és Gyakorló előtt.