Banki körmagyar

Elő is keresem az egy évvel ezelőtti papírt, s hamar kiderül, hasonló pénzmozgásnál lényegesen kevesebb volt az el-, pontosabban a levonás. Persze azóta bejött a tranzakciós illeték, vagyis a csekkadó, mellyel kapcsolatban ugyan azt ígérte kormányfő és gazdasági miniszter, nem fogják eltűrni, hogy az ügyfelekkel fizettessék meg a bankok, valahogy mégis az emberek vállán landolt a teher. Persze várható volt, a telekomadó óta mindenki tudta, a szó elszállt, a pénz ottmaradt. 

Még ha nem is annyi, mint eredendően tervezték. A nemzeti bank még nyomtatómeleg tanulmánya szerint a háztartásokra 80-90, a vállalatokra 90-95 százalékban közvetlenül vagy közvetve áthárított csekkadóból – mely átutalásnál, bankkártyás fizetésnél két, készpénzfelvételnél három ezrelék, azaz ezer forintonként húsz vagy harminc forint – májusig 38,8 milliárd forint folyt be a büdzsébe a tervezett 82-höz képest, négy hónap alatt az éves várakozás tizede, vagyis nehéz lenne sikertörténetről beszélni. 

Váltani kell, mondja erre a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékese, mármint az ügyfél keresse meg azt a pénzintézetet és számlacsomagot, mely a legkedvezőbb a számára ebből a szempontból, s így minimalizálni tudja a terheket. A piaci árverseny ugyanis akár lejjebb is szoríthatja az árakat, az ügyes ember négy-öt bankváltással rengeteget spórolhat. Már szó sincs tehát átháríthatatlanságról, a kormányzati vasökölrázás lanyha tanáccsá és bizodalommá szelídült. Igazuk van: váltani kell...

---