Léhmann György nyári ajánlata: siófoki keresetlevél-gyártás

A devizahitel-perekkel kapcsolatos eddigi lépései összhangban vannak az Európai Bíróság április 30-i döntésével – reagált Léhmann György siófoki ügyvéd az európai grémium minapi sokak, így a Kúria által is várt határozatára és egyben május 7-én megjelent, „Csoda lenne, ha az állam fizetne” című cikkünkre is. A jogász továbbra is amondó: a jogi út a megoldás, ennek érdekében olyan másod- és harmadéves joghallgatók vizsgaidőszak utáni jelentkezését várja, akik segítenének neki keresetlevelek százainak elkészítésében, vagyis abban, hogy akár több ezer devizahitel-perük is folyhassék egyszerre. 

– Immár az Európai Bíróság is kimondta, hogy a szerződéseket a nemzeti jog határain belül fenn kell tartani, és ha tisztességtelen szerződési feltételek vannak, márpedig vannak, úgy azokat a bíróság kiiktathatja és a szerződést újból teljesíthetővé teheti – így Léhmann György. – Az Európai Bíróság iránymutatásának megfelelően tehát minden folyamatban lévő peremben kérem az eljáró bíróságokat, hogy módosítsák a szerződéseket. 

Nemhogy csökkenne, egyre nő a siófoki ügyvéd devizapereinek száma. – Ma már természetes, hogy reggel hétkor ketten-hárman az utcán várnak rám a siófoki irodám előtt, s az is, hogy napközben akár három-négy órát is képes várni egy-egy ügyfél a folyosón, mire rákerül a sor – tette hozzá. – Egyelőre bírom a tempót, de nyilvánvaló: rövidesen eljutok a teljesítőképességem határához, ezért valamilyen megoldást találnom kell. Arra gondoltam: ide, a siófoki irodámba várok másod- és harmadéves joghallgatókat, olyanokat, akik önzetlenül segítenék hazájuk bajba jutott polgárait keresetlevél-készítéssel.

Léhmann György megjegyezte: soha nem értette, hogy egyes kollégái a szerződés egészének a semmissé tételével hitegették az adósokat (nem is volt deviza, meg ilyen hasonló álindokokra hivatkozva), miközben jogban jártasként sem vették észre, hogy az adósok a semmisségi perekben csak veszíthetnek a visszafizetési kötelezettség miatt. – Hogy a forintosítást, a devizahitelezés „kivezetését” és egyéb hasonló jellegű banki huncutságot ne is említsem. Hiszen nincs az a rosszul képzett jogász, aki ne tudná, hogy a legfontosabb alkotmányos polgárjogi alapelv: a szerződéssel kikötött szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Azaz egy nem értékálló devizával rendelkező országban nem jöhet szóba, hogy ugyanannyit fizet az adós húsz év után is, mint amennyit a szerződéskötéskor. Az ilyen megoldást sugalló jogászok tisztességét kétségbe vonom, ha meg politikus tesz effajta, forintosításra utaló ígéretet, akkor az nem több, mint egy Marosán György színvonalára süllyedt hordószónok. Hiszen közben azt akarja tenni, mint amit az árfolyamrögzítéssel: szégyellnivaló módon törvénnyel fedni a törvénytelenséget. Nincs tehát szükség forintosításra, hiszen a Kúria is azt közölte: azért kell az adósnak az árfolyamváltozást viselni, mert cserében a forinthitel-szerződésnél kedvezőbb kamatmérték után kell törlesztőrészletet fizetnie. Már csak az a kérdés, hogy ez a kedvezőbb kamatmérték mikor milyen mértékű.

Merész: törölnék a tartozás negyedét 

Mi lehet a legmerészebb döntés devizahitel-ügyben? – teszi fel a kérdést a Magyar Nemzet, majd azt írja a kormányközeli lap, hogy úgy értesült: a kormányzatban napirenden tartják azt a variációt, mellyel a devizaadósok tartozásuk mintegy egynegyedétől megszabadulnának. Elképzelhető ugyanis – így a cikk –, hogy a 180 forintos svájcifrank-árfolyamon felüli résztől megszabadítják az ügyfeleket. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint „a visszanyesésnek legnagyobb részben a banki extraprofit terhére kellene történnie.” A Magyar Nemzet meg is jegyzi: egy ilyen lépés várhatóan nagy felháborodást váltana ki a bankvilágban.