2012-12-13
Léhmann: jár a kártérítés, ha érte vörösiszap a házat, ha nem
A siófoki jogász (aki tehát nem csak devizahitel-perek tucatját viszi párhuzamosan) amondó: pozitív fordulat ez az ügyben, s arra hívja fel a károsultak figyelmét, hogy ezek után már a kártérítés megalapozott igényével léphetnek fel. Léhmann munkadíj nélkül képviseli ügyfeleit a vörösiszap-ügyekben is, akik pedig önállóan akarnak eljárni, azoknak keresetlevél-mintával igyekszik segíteni.
– A Fővárosi Törvényszéken zajló peremben lezárult a vita a követelés jogalapjáról, a bíróság azt elfogadta; Isten malmai, ha lassan is, de őrülnek – kommentálta a friss fejleményt Léhmann György. – A bírósági végzésben a szakértőnek feltett kérdések pedig szerintem nem hagynak kétséget afelől, hogy a végén kártérítés kerül megállapításra; ennek mértéke a szakértői véleménytől függ majd. Azok is esélyesek tehát a kárenyhítésre, akiknek az ingatlanát nem érte el a vörösiszap. Hiszen tény, hogy a vörösiszap-kiömlés miatt az ügyfelek tulajdonában lévő ingatlanok értéke jelentősen csökkent, ám aligha akarja bárki is megvásárolni azokat, de a korábbi értékén bizonyosan nem. S bár a lakóházak, a kertek a fizikailag éppúgy használhatók mint korábban, a gyermekekre tekintettel is az egészségügyi károsodások például felmérhetetlenek.
A siófoki ügyvéd, mint annak idején megírtuk, Devecserben lakossági fórumot hívott össze, azon ismertette, milyen kártérítési lehetőségek vannak és elmondta: ő nem kér munkadíjat a károsultaktól, szemben azzal, hogy egyes kollégái sikerdíjat, illetve több tízezer forintos óradíjat kötöttek ki a bajbajutott emberekkel kötött megbízási szerződésekben. – Mit tehetnék? Ezek az emberek a honfitársaim és sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy máshová nemigen fordulhatnak ilyen feltételekkel, mint hozzám – így Léhmann. – Ide illőnek gondolom Ady sorait: „Kirabolt, szegény, kis magyar, Kitárul a felé karom, Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom. Magyar Sors jósoltat velem: Grófok nem jöhetnek velem, Egy-két harcot most már állunk, De új értelem, új magyarság Lesz most már minálunk.”
