2012-12-22
Létezik munkahelyi boldogság? Öröm a meló, vagy rutin a robot

Tény, hogy reggel könnyebben kel fel az ember, ha olyan munkahelyre kell bemennie, amit szeret, és ráadásként olyan munkát végezhet, ami boldogabbá teszi. A karrier-boldogságindex épp azt vizsgálja, hogy mely szakmában érzik a legjobban magukat a dolgozók. Az idei felmérésben több mint kétezer munkába járó embert kérdeztek meg az elemzők, és leginkább arra voltak kíváncsiak, milyen tényezőktől függ, hogy egy dolgozó jól érzi-e magát a munkahelyén. Az eredmény szerint a kertészek, fodrászok és vízvezeték-szerelők a legboldogabbak, tehát elsősorban azok a dolgozók, akik kétkezi szakmákat művelnek. Ezzel szemben a legboldogtalanabbnak az egyetemi végzettséggel rendelkező irodai dolgozók, bankárok, informatikusok bizonyultak.
A karrier-boldogságindex statisztikája Dél-Somogyban is igaznak bizonyult. A kétkezi szakmákban tevékenykedők rendkívül büszkék a munkájukra. Persze a dolog azért ennél árnyaltabb. Greksa Kata tíz éve vezeti saját vállalkozásban „Kata körömkuckóját” Barcson. A sors fintora, hogy eleinte nem akarta ezt a szakmát, szinte rettegett a személyes kontaktustól, hiszen meg kell fogni a vendég kezét-lábát. Aztán megszokta, majd megszerette, ma már a munkája rajongója. És bár eleinte nem látta az anyagi haszon lehetőségét sem, de amikor meglátta benne a lehetőségeket, és elhitte, hogy sikeres lehet, a jövő már garantált volt.
– A boldogság talán abban áll, hogy az ember mindjárt látja a munkája gyümölcsét – mondja Kata, miközben egy lila körmöt fest. – A papírmunkánál nincs kézzel fogható eredmény, itt már egy óra után van, ráadásul bele tudja tenni önmagát az ember, a kreativitását.
Persze a dolgozó ki van téve a külső hatásoknak itt is: érkezik a vendég vagy sem, és szeretné-e a körmös elképzelését viszontlátni a kezein vagy ragaszkodik az elképzeléseihez. Kata idén szaloncukrokat is festett, bár nehezen talált ötletének megvalósításához együttműködő vendéget.
– Szerintem minden munkában megvan az önmegvalósítás lehetősége
– teszi hozzá. – De a kétkezi munkásoknak úgy érzem nagyobb a problémamegoldó képessége, és ezt saját magamon is látom.
Kata szerint fontos, hogy a maga ura lehet, megmondhatja, hogy mikor és mennyit dolgozik. És minél többet vállal, annál nagyobb az eredmény, és vele együtt a boldogság is.
Szantner Péter tizenöt évig hentesként dolgozott, aztán munkanélküliként tengette életét, közben az otthoni kertészetben is besegített. Ez a hobbi vált később a szenvedélyévé, ma már saját virágboltja van.
– Minden nap egy új kihívás, mindig valami mást, valami igazán szépet kell alkotnom – jelenti ki Péter. – Egykor még csak segítettem az édesanyámnak a kert körül, aztán belejöttem és megszerettem; sokáig nem kötöttem virágot sem, de néhány virágkötészeti bemutató után minden megváltozott bennem.
Péter is a kreativitást említi, hogy mindig valami újat lehet alkotni, játszani a színekkel, formákkal és illatokkal. És persze kell a fantázia is, azt mondja, csodás érzés, amikor a kezében formálódik a csokor, és ebből erőt merítve fel tud töltődni.Molnár Mihály vízvezeték-szerelő, bár ezt anno kényszerből választotta, ma már úgymond magának dolgozik. És élvezi a munkáját.
– Jó érzés, hogy olyan dolgokat tudok megoldani, amit más nem – állítja. – Annak ellenére, hogy rajz szerint dolgozunk, a munka változatos, mert nincs két egyforma ház, fűtés vagy fürdőszoba. Bár azért a végén kimondja a kulcsmondatot is: az ember nem feltétlenül a munkája miatt lesz boldog, hanem a háttér miatt. Egy szerető család áll mögötte, és ez mindennél fontosabb.
Öröm: irodából az autószerelő műhelybe
A görgetegi Göbölyös Zsolt édesapjával dolgozik a vállalkozásukban: autókat javítanak, szervizelnek, szétszednek, majd összeraknak, reparálnak. Korábban három évig, a diploma után mindjárt egy hitelintézetben dolgozott, ma azonban csak az autóknak él.
– Mindenképpen boldogabbnak érzem magam most, és ez nem csak abból jön, hogy más típusú munkát végzek, hanem abból is, hogy a magam ura lehetek, saját magamnak dolgozom – mondta Zsolt. – Bár korábban is kettős életet éltem, amikor a bankban végeztem, mentem a műhelybe dolgozni, meg is őrültem volna csak az irodában. Más konditerembe jár levezetni a feszültséget, én ide.
Az autószerelő ma jóval boldogabb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, és ez barátai, volt munkatársai szerint látszik is rajta.