2013-01-02
Itt a vége, huss! Bezárt Siófok kereskedelmi televíziója
– Magánál nyertem egy Metál Lady CD-t – nyújt kezet fotósunk Fodor Jánosnak, akit vendégriporternek hívott D. Kiss Mária főszerkesztő-tulajdonos a Sió televízió utolsó adásának felvételére. Bíró Ica sem ma volt sztár, állapítjuk meg a nagy nosztalgiázás közepette, az ugyancsak alapítónak számító Róka Ildikónak az jut az eszébe, hogy vetélkedő-nyereményül még ÖKM-magazint is osztogattak, az volt az első hazai erotikus újság és hol máshol, mint Siófokon szerkesztették. Ők meg az első hazai kereskedelmi tévéként indultak, mondja is Fodor János, hogy akkor csak a „királyi” tévé volt a konkurencia, mennyivel könnyebb is volt a dolguk, mint manapság... És alig győzik sorolni, ki mindenki bontogatta a szárnyait Siófokon, Máté Krisztától Jakupcsek Gabriellán át Szily Nóráig, Bochkor Gáborig. Fodor az adásvendégekből is visszaidéz párat: Katona Klári, Vitray Tamás, Kuncze Gábor, Orbán Viktor...
– Most akkor mi van? Melyikőtök a műsorvezető és ki a vendég? – nem csoda, hogy Szatori János operatőr (kell-e mondani, ő is a kezdetektől fogva Sió tévés) se igazodik el a stúdióban, D. Kiss Mária is bevallja, hogy „még nem ültem ezen az oldalon”, hiszen ezúttal ő válaszol, Fodor János faggatja arról, hogy miért is e sokak számára váratlan vég. – Voltak jobb és rosszabb időszakok, nagyon zűrös idők is – emlékszik vissza a siófoki televíziós, akit a Sikeres Nők magazin három éve a szakmájában legelismertebb ötven hazai nő közé választott. – Ugyanolyan ez is, mint bármely más vállalkozás. Ha a bevétel folyamatosan csökken, egy idő után átmegy mínuszba és mi ezt nem akartuk megvárni. A nehéz gazdasági helyzetet nem kell részleteznem, amit pedig sokan nem tudnak: hosszú évekig önkormányzati támogatás nélkül működött a tévé, így pedig nehéz közfeladatot ellátni. Hiszen bár kereskedelmi televíziónak számítottunk, de nagyon sok közfeladatot vállaltunk. Büszke vagyok arra, hogy fenn tudtuk tartani magunkat, hogy önerőből csináltunk helyi tévét. Korszerűsíteni is kéne ma már, beruházni, de annyira bizonytalan a világ, hogy ezt már nem mertük bevállalni.
Fodor János idéz Balázs Árpád siófoki polgármester leveléből, melyben azt írja nekik többek között, hogy „sokszor úttörő, máskor inkább széllel szemben vitorlázás volt e vállalkozás, de most mindenképpen űr keletkezik”. Ezek dicsérő szavak, jegyzi meg a két évtizeddel ezelőtti főszerkesztő, mire D. Kiss Mária azt mondja, mintegy összegzés képpen: – Sok jó ügyet felvállaltunk, tudtunk embereken segíteni a nyilvánosság erejével; biztos, hogy nem volt hiábavaló.
Cey-Bert Róbert jön még és válaszolgat Tóth Áginak (ugyancsak az utolsó adás kedvéért visszatérő egykori kolléga), Atilláról szóló új könyve a téma, ez úton tudjuk meg, hogy a CBA-boltokban is feltűnt a regény – ha ott veszik, ott kell eladni. Kok Jenő műszaki főnök-társtulajdonos arra a felvetésre, hogy egy-egy monitor, keverő még az eredeti, két évtizeddel ezelőtti, megjegyzi: ez legalább egyidejű, az új digitális technika azonban mindig legalább fél másodperces késésben van.
Fotóriporterünk, Gáti Kornél is odaállhat kicsit a kamera mögé (ő is a helyi tévénél kezdte, később cserélte le a nehéz kamerát a könnyebb fényképezőgépre), megérkeznek a borász Országhék is stúdióvendégnek – koccintani valót is hoznak, ha már szilveszter, igaz, ez most csendesebb, szomorkásabb a Sió tévé ipartelepi bázisán –, végszó után Szatori János operatőr azzal veszi le fejhallgatóját: – Itt a vége, huss!
forrás : (SONLINE)
