2013-01-18
Már most billeg az új siófoki rendőrkapitány széke
Éppen kérdeznénk, tisztában van-e vele, mennyire kényelmetlen pozíció a siófoki rendőrkapitányé, amikor mutatja a főnöki székét az íróasztala mögött: egyszerű ebédlőszék, ráadásul billeg. – Nem kell rajta sokat üldögélni, egyrészt ezt jelképezi, másrészt meg igazi vezetői szék: kemény, billeg. Amióta vezetői beosztásban dolgozom, viszem magammal. Aznap, amikor beköltöztem ide a siófoki irodámba, a takarítónő ki is tette innen, mert azt hitte, az étkezőből hozta be valaki.
Egy retrórádión régi típusú rendőrautó makettje – vizsgáljuk tovább az új kapitány asztalát, s Király Richárd elárulja: a viszkis rablóként ismertté lett Ambrus Attila készítette porcelánból a sátoraljaújhelyi börtönben. A falon a hetvenes évek nagy Újpesti Dózsájának csapatképe („Édesapám Göröcs Titivel együtt gyerekeskedett, már kiskoromban a nagy Dózsa meccseire hordott”), meg egy UTE-logós óra („Ezzel a lányaim leptek meg, ők készítették”).
Bár a főváros „kemény” kerületeiben nevelkedett (Kőbánya, Angyalföld, Újpest), ma már úgy mondja: „hazaköltöztem”. – Haza, a néhány napja somogyi Balatonvilágosra – így Király Richárd. – Szüleim 1976-ban kerültek a világosi Volán-üdülőbe a pártüdülő mellé, édesapám igazgató volt és egyben a volántársaságok üdültetési igazgatóságát is vezette. Nógrádból jöttünk akkor a Balatonhoz, a fővárosból az ottani Volán továbbképző központba helyezték a szüleimet. Gyerekkorom óta rendőr, egészen pontosan nyomozó akartam lenni, a nógrádi üdülőbe meg sok rendőrtábornok járt továbbképzést tartani önkéntes rendőröknek – legendás alakok is, mint például Fóti Andor, aki a híres R-csoportot vezette –, s teljesen megfertőztek a történeteikkel.
Az 1976 óta Balatonvilágoson álló szülői házba tért tehát most vissza, ennek az az előzménye, hogy három éve, édesapja halálakor jelezte a vezetőinek: hosszú távon szeretne közelebb kerülni édesanyjához. Hogy azután ez nyomott-e többet a latban, vagy más, azt invitálója, a megyei főkapitány tudná megmondani, Király alezredes azonban úgy sejti: első kerületi tapasztalatai jobban befolyásolhatták a megyei vezetőt.
– Akkor találkoztunk először, amikor a főkapitány úr novemberben Kaposvárra hívott egy beszélgetésre, akkor még csak sejtettem, hogy milyen céllal. Siófokról szakmai berkekben úgy beszélnek: nem könnyű munkahely a kapitányság, főleg a nyári szezonban nagy a leterheltség, hatalmas a terület, nagy a népsűrűség, magas az ügyforgalom, az ezer lakosra jutó rendőrök aránya nem a legjobb, ugyanakkor a bűncselekmények terén ugyanez a szám kiemelkedően magas. Hasonló szituáció volt, amikor 2007-ben azzal bízták rám a főnökeim az első kerületi, budavári kapitányság bűnügyi osztályának vezetését: szinte minden statisztikában utolsó a kerületek között, próbáljak meg kihozni belőle valamit. Négy évet töltöttem ott, s amikor távoztam, a nyolcadik helyen adtam át az utódomnak. Egyfajta belépőnek jó lehetett, ez irányú tapasztalataim mondathatták a főkapitánnyal: a Ricsi már csinált ilyet és sikeresen megoldotta. Persze, ott sem egyedül, hanem a parancsnoktársakkal; ott se voltam és itt se leszek csodatévő. Úgy vélem, egy szezon alatt lehet már érzékelhető eredményt elérni, de a „csodához” ennyi idő kevés.
Nagy kérdés persze – próbáljuk meg provokálni –, hogy vajon lesz-e elegendő ideje, elődjeinek ugyanis kevés kivétellel nem nagyon volt. – Persze, nem csodálkoztam, amikor Balázs Árpád siófoki polgármester is azt mondta: találkoztak már néhány rendőrségi vezetővel... Nagyon fontos, hogy az állomány stabil vezetést lásson és fontos az első számú vezető személyes példája is. Akadtak azért itt „stabil” kapitányok is, mint például Herke Tamás, akivel akkor találkoztunk először, amikor pályafutásom egyik legszebb szakaszaként az úgynevezett „döglött ügyek” osztályán dolgozhattam Kovács Lajos ezredes hívására. Akkor éppen az 1990-ben a siófoki Napfény szállóban elkövetett portásgyilkosság ügyét „melegítettük fel”.
Visszatérve a mostani feladatomra: hívtak, én kellettem, tetszik, érdekel is a kihívás. Exfőnököm, Kovács Lajos szokta mondani: úgy mindenki tud csónakázni, ha még csak nem is fodrozódik a víz, de a jeges tengeren tízes északi szélben, jéghegyek között egy pár evezővel, na, az már valami...
"Aki állva marad, az a győztes”
Harmincegyedik éve áll a belügy kötelékében, rövid kanyaroktól eltekintve ősbűnügyesként, összesíti eddigi pályafutását Király Richárd. A fővárosban született, sporttagozatos gimnáziumba járt, a katonaságnál is a sportszakaszba került. NB I-ben kosárlabdázott a MAFC színeiben, majd amatőrként a küzdősportokba is belekóstolt Újpesten. Kedveli a krimiket, de „az akciófilmeket egyáltalán nem, Derrick, Columbo azonban jöhet”. S persze nagy kedvenc a sport, „centiméter, gramm, másodperc, azt tisztelem, ami mérhető, no és a küzdősportokat, ahol nincs magyarázkodás, általában aki állva marad, az győzött, aki fekszik, az meg nem.” Siófokra a ráckevei rendőrkapitányság éléről érkezett. Gyermekei már felnőttek, Budapesten élnek, tanulnak.
