2013-01-25
Államunk iskolája: katedrától a Kréta-szigetig
Vegyük meg Kréta szigetét a a bajban lévő görög tagtársaktól: az oktatásért felelős államtitkár kiszólásából faragott vicc jól jellemzi az államosított iskolák hétköznapjait. A tanítók tanítanak, a tanulók tanulnak (vagy nem, ebben nincs változás), látszólag minden rendben tehát a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) fenntartásába került rendszerben. Gyakorlatilag azonban sok minden hetekre elakadt.
Krétát vásárló tanárt nagyítóval sem találtunk, ezen kínjában tréfálkozót annál többet, volt viszont, aki komolyan vette a didaktikus intelmet: mindenki a maga háza táján söprögessen, és kisöpörte a tantermeket. A kaposvári intézményekben ugyanis hetekig akadozott vagy egyáltalán nem volt takarítás, a KIK által szerződtetett új csapat pedig csak a minap állt föl. De ez csak egyik tünete az átalakulások zökkenőinek. Melyekről azt mondja ugyan a KIK, hogy minden a legnagyobb rendben van, de az élet ennél azért kicsit árnyaltabb.
A lényeget, magunk is kicsit meglepődtünk kötelező naivitásunkon, próbáltuk nevüket vállaló nyilatkozókkal feltárni, de nagyon őszintén nem hittünk ennek sikerében. Az elvárható lojalitást talán megkérdőjelező éles kritikát nem is vállalta senki névvel. Viszont a helyzet fonáksága miatt eltekintettek a tisztasági közmondáscsomag másik intelmétől: söprött szeméttel nem jó a hírt is kihordani a házból, és beszéltek államosított iskolájuk első három hetének tapasztalatairól.
Az államosító döntés utáni zökkenők a villámgyors átalakulás miatt értelemszerűek. Bizonytalanság van sok területen. Az egzisztenciálisakat a napokban oszlatják a tankerületi igazgatók, iskolaigazgatók. Várhatóan mégis megmaradhat a cafetéria, és a minőségi bérpótlék is: forrásaink szerint ezt az informális információt osztják meg a kaposvári pedagógusokkal ezekben a napokban. Talán van, aki a pedagógusokat csak a zsebüket féltő embereknek tartja, de mi inkább azt gondolnánk, épp olyanok, mint bármelyikünk a sárga csekkek, a dráguló hitelek, a vadul emelkedő árak szorításában. Az összes közalkalmazott szorongva várja a februári bérszalagot. Kevesebb összegre számíthatnak legtöbben.
Olvasni azt is, bankszámla híján nehézséget okoz még egy kréta beszerzése is az intézményekben. Sok helyen hallottuk, hogy a „fejbe vésett lecke” elvégzése, miszerint minél több saját bevételt kell elérni, komoly gondokba ütközik számlaszám nélkül. Tavalyi teljesítésű számlákat idei utalással nem tudnak fogadni az intézmények. Közben kevésnek tűnik az az ötmillió forint, amit a tankerületek rendkívüli kiadásaira különítettek el, hiszen sok az intézmény, és a kiadások sokszorosan meghaladják ezt a keretet. Másutt az okoz gondot, hogy az iskolai büfé nem tud kinyitni. Az intézmény üzemeltette, de ma már nem számlaképes. A tanulók ezt hamar észrevették, és tanárok is: nagyobb a nyugalom a folyosókon. A mindennapi élethez szükséges, a régi házipénztárakhoz hasonló normális rendszer állítólag rövidesen visszaáll egyébként az iskolákban, úgy tudni.
Kaposváron a PSZ megyei elnöke, Szigeti Mariann azt mondta: érzi az oktatási kabinet és a helyi tankerületi vezetés jószándékát. A tankerületi igazgatóval egyeztetve úgy látja: az ígéretek szerint ugyanolyan jövedelmi kondíciókkal fejezhetik be a tanárok a tanévet, mint amilyenekkel elkezdték. Égbekiáltó panaszok nem érkeznek a szakszervezethez Somogyban. Várják az ágazati kollektív szerződés elkészültét, s komolyan veszik a kormány kérését: együtt dolgoznak a közoktatás megújításában.
– Jobb nem lett, de rosszabb sem – így summázta az eltelt néhány hetet egy Siófok térségében tanító pedagógus. A tavaly év végéig a siófoki oktatási társuláshoz (SIOK) tartozó iskolákban (nem csak a siófokiak társultak néhány esztendeje egy fennhatóság alá, hanem több környékbeli község iskolája is) általános vélemény, hogy ők megedződve várták a változásokat. Az intézményi önállóság egy részét már a SIOK „magába szívta”, a döntések java része tehát már eddig sem „lent”, hanem „fönt” született. Ráadásul a korábbi SIOK-főigazgató került az új járási tankerület élére...
– Nálunk nem voltak zökkenők – jelentette ki érdeklődésünkre Takács József balatonszemesi polgármester. – A szakmai irányítás ugyan állami kézbe került, ám az iskola rezsiköltségeit, az épületfenntartást magára vállalta a község és szerencsére ehhez az állami döntéshozók is hozzájárultak. Nagyon sokat költöttünk az iskolára, 300 millió forintból központi támogatás nélkül építettük fel annak idején, ezért aztán talán érthető, hogy miért kötődünk hozzá jobban, mint esetleg más település. Öt iskolai dolgozót vett ár az önkormányzat, a működtetés átvállalása évi 25-27 millió forintos pluszkiadást jelent Balatonszemesnek. Az, hogy az állammal közösen tartjuk fenn, azért is megnyugtatóbb a számunkra, mert így talán hosszabb távra biztosított az iskola jövője...
A 2748 iskola fenntartójaként működő KIK minap küldött kérdéseink megválaszolásához időt kért, egy részükhöz pedig az államtitkárság illetékességét ajánlotta.