Halvax Eszter - Naptár 

1330-ban ezen a napon Zách Felicián sikertelen merényletet követett el a visegrádi királyi palotában éppen ebédelő I. Károly Róbert és családja ellen. Hosszú ideig a Felvidék tartományurát, Csák Mátét szolgálta híven, aki a központosított királyi hatalom kiépítésén fáradozó Károly Róbert ellen harcolt. Felicián Máté oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, 1318-ban azonban átpártolt a királyhoz, aki számára büntetlenséget biztosított, javait és társadalmi pozícióját megtarthatta. 1321-ben a király semptei várnagyává nevezte ki, lánya, Klára pedig bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Rövid idő alatt szabad bejárása volt az uralkodóhoz. 1330. április 17-én, miközben a királyi család a visegrádi Duna-parton levő palotában ebédhez készült, Felicián kardjával rárontott a királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben ő a fiait, Lajost – a későbbi Nagy Lajos királyt – és Endrét védte. A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt Pataki János, a királyné al-étekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta Feliciánt. Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. Fia szolgájával együtt futásnak eredt, de nem tudott elmenekülni. Őket egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát lefejeztették, gyermekeit pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket. Klára lányának levágták az orrát és az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy „így jár, aki hűtlen lesz királyához”. Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték.

1772-ben ezen a napon hunyt el Éder Xavér Ferenc jezsuita hittérítő és Dél-Amerika-utazó. 1749-ben missziós szolgálatra jelentkezett, rendje Dél-Amerikába küldte, és Panamán átkelve 1751 elején érkezett meg Peruba. A fővárosban, Limában a rendtartomány főnöke a misszionáriusi helyét az Andok keleti oldalán lévő, Moxitániának nevezett vidékre jelölte ki, a Mamoré folyó középső szakasza mentén élő mojo (más néven moxo, magyaros írással moho) indiánok közé. (Jelenleg bolíviai terület.) A mojo indiánok mellett az őserdőben más kisebb törzsek is éltek. 1753-tól missziós központokat alapított. Megtanulta az indián nyelveket az ott élő indiánok keresztény hitre térítése céljából.

A teljes területet bejárta, felkereste a legkisebb indián települést is, részletes feljegyzéseket készített az indiánokról, szokásaikról, életükről. Mellette rajzokat, térképvázlatokat is készített. Feljegyezte az éghajlat alakulását, az őserdők növény és állatvilágáról részletes feljegyzést készített. Több mint 15 éven keresztül élt az indiánok között, míg 1767-ben a király a jezsuitákat az ország elhagyására kötelezte. Ekkor hazatért, 1769-ben érkezett meg Besztercebányára, és a helyi plébánián plébános lett. A kézirat összeállítását is Besztercebányán végezte el, s valószínű, hogy sajtó alá is rendezte a később „Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano” címmel megjelent könyvet. Ez a latin nyelvű, 289 oldalas kézirat elsőként mutatta be az akkor teljesen ismeretlen vidék földrajzát, néprajzát, valamint a mai Peru és Bolívia területének térképét is tartalmazta.

1521-ben ezen a napon Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlésen nem vonta vissza tanait. Luther a tételei kifüggesztése után egyre tovább ment azon az úton, hogy a Biblia alapján szembefordul a katolikus egyház egyes tanításaival. Megerősödött benne az a vélemény, hogy a pápai trónon az Antikrisztus ül; erre vonatkozó gondolatait „A német nemzet keresztyén nemességéhez” című 1520-as írásában tette közzé. 1520 júniusában a pápa az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette Luthert az egyházból, elítélte a tételeit, elrendelte könyveinek megsemmisítését és hatvan napot hagyott Luthernek tételei visszavonására. Luther annak ellenére, hogy tudta, letartóztathatják, mégis megjelent a wormsi birodalmi gyűlésen, ahol így szólt: “Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen.” V.Károly német-római császár 1521 májusában a wormsi birodalmi gyűlésen (amelyen a magyar Werbőczy István is vendégként részt vett) a katolikusok mellé állva birodalmi átokkal sújtotta Luther Mártont. Azonban  Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert elrabolták, amikor a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartott.

A fejedelem abban reménykedett, hogy így Luthert megóvhatja a birodalmi átok következményeitől. Luther Wartburg várában álnéven élt, Junker Jörgnek (azaz György lovagnak) nevezte magát és szakállat viselt.