Heraldikai leírás: Álló csücsköstalpú pajzs kék mezejében ezüst kopja áll cölöpszerűen zöld hármas halom középsőjébe tűzve. A kopja csúcsa alatt ezüst lobogó leng jobbra, amely alatt nyolcküllős arany kerék van a kopjára akasztva. A zöld hármas halom két szélsőjéből egy-egy, a kopját és a kereket koszorúzó, ezüst termésekkel megrakott arany babérág nő ki.

Magyarázat: A településnek II. Rákóczi Ferenc adományozta ezt a címert 1705-ben, miután ezt a foki erődítményben tartózkodó és hősiesen harcoló katonák és a lakosok kérték a fejedelemtől. Az ekkor kapott címerben szereplő zászlós kopja a harcoló népességet, a kerék pedig foki hídon szedett vámot jelképezte, ugyanis "Fok folyó réve" már a XI. században vámszedőhely volt. A pecsét használata a Bach-korszakban megszakadt, és a helység csak 1933-ban kapta vissza korábbi jelképét, melyet 1949-ig használhatott, majd Siófok városa 1991-ben visszatért az eredeti jelképhez, és ekkor véglegesítette az itt látható címert.

 

A 23 500 lakosú város a Balatonból kifolyó Sió torkolata köré épült, 17 km-es partszakaszával a tó leghosszabb települése. Pezsgő életű, forgalmas üdülőváros, lakossága nyáron megötszöröződik.

A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett át a Sophianéból (Pécs) Triccianán (Sárvár) át Arrabonába (Győr) tartó útvonal. 

A Siófok helynevet a tihanyi apátság alapítólevelében említik először, 1055-ben. A mohácsi csatavesztést követően a törökök 1543 körül foglalták el: erődöt, hadikikötőt építettek. A környék 1688-ban szabadult fel. 

A Rákóczi-szabadságharc idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarokpontja a siófoki erősség volt. Az 

erődítmény a régi török vár helyére épült, De la Riviere francia hadmérnök tervei szerint. A XVIII. század folyamán a finom siófoki parti fövenyt porozónak használták. 1861-ben megépült a déli vasút, 1863-ban pedig a vasútállomás, s ebben az évben avatták a Sió-zsilipet is. 

A hajókikötő 1864-ben készült el, ezzel Siófok a nagy múltú Füred vendégeinek átszállóhelye lett. A veszprémi káptalan 1883-ban kezdte meg a siófoki telkek parcellázását, és megkezdődött a mai fürdőtelep kialakítása.

Az első villatulajdonosok főként festőművészek voltak. 1891-ben Glatz Henrik vezetésével megalakult a Siófok Balatonfürdő Rt. A részvénytársaság megvásárolta a fürdőjogot, és az építéshez, parkosításhoz szükséges 60 hektárnyi területet. Megkezdődött a nagyobb szállodák építése is. Az új fürdőtelepet 1893-ban nyitották meg, ekkor kapta a "gyógyfürdő" elnevezést is.

Siófok kikötőjében a legnagyobb a balatoni hajóforgalom. Érdekesség a kikötővel egybeépült Sió-zsilip, amellyel a szakemberek a folyó vízszintjét szabályozzák. 

A kikötőtől nyugatra, közvetlenül a tó partjára épült a Meteorológiai Obszervatórium. A Batthyány és a Mártírok utca kereszteződésének környékén állnak a fürdőtelep legpatinásabb épületei, melyekben neves íróink, például Jókai Mór, Krúdy Gyula és Karinthy Frigyes töltöttek kellemes nyári napokat.

A település központjában magasodik avíztorony, a város 45 méter magas jelképe, melyet 1912-ben építettek. Innen nem messze, a Fő téren áll a Dél-Balatoni Kulturális Központ és a Polgármesteri Hivatal épülete. A Fő utcán található római katolikus templom 1903-ban épült. 

Az Oulu parkban sokan csodájára járnak a különleges szépségű faszerkezetű evangélikus templomnak, mely Makovecz Imre alkotása. A pályaudvar előttiMillennium-park dísze a Zenepavilonban felállított Kálmán Imre-szobor, Varga Imre alkotása. 

A Kálmán Imre Múzeumot az operett királyának szülőházában rendezték be, korhű környezetben láthatók a zeneszerző zongorája, kottái, használati tárgyai. 

A Kárpát-medence ásványait bemutatóm Ásványmúzeum 3000 darabos gyűjteményével a legnagyobb ilyen kiállítás Magyarországon. A Kálmán Imre Múzeum és a Dél-Balatoni Kulturális Központ felső szintjén képzőművészeti kiállítások várják a látogatókat.

A városban fesztiválok, koncertek, sportesemények, kiállítások váltják egymást. 

A különféle rendezvények minden évben a Pünkösdi Szezonnyitó Ünnepséggel indulnak: felvonulással, bállal és Balaton Lánya választással. 

Ebben az időben nyitja meg kapuit a siófoki Művésztelep is. Július elején rendezik az Aranykagyló Nemzetközi Folklórfesztivált. Ez az egyik legnagyobb nyári idegenforgalmi rendezvény. A fesztivál a nagyszerű szórakozás mellett más népek művészetének, szokásainak megismerését kínálja. 

Különleges, egyedi színfolt a július-augusztusi hónapokban sorozat jelleggel jelentkező történelmi, hadi és lovas játékok, amelyek a honfoglalás korának lovas íjászatától az 1848-49-es szabadságharc huszárságáig mutatják be a magyarság harcművészetét. 

A római katolikus templomban a neves orgonaművészek által tartott orgonahangversenyek mellett orgona mesterkurzus is indul. Az operett kedvelőit a Kulturális Központban Kálmán Imre halhatatlan művei szórakoztatják. 

A könnyűzenét kedvelők a szabadtéri színpadon és a nagystrandon találkozhatnak kedvenceikkel.

 A város rangos sporteseményei: Magyar Ugróderby, amely háromnapos nemzetközi lovas díjugrató verseny, és egyben kulturális fesztivál; Balaton-maraton és Balaton szupermaraton futóversenyek; Aranypart Kupa, ami kispályás labdarúgást, teniszt, streetballt és tekét is jelent. 

A hajókikötőtől 4 km távolságra, a széplaki Ezüst-part alatt található a Töreki-láp és egy 11 kisebb tóból álló tórendszer. Ezen a természetvédelmi területen a Balatonétól lényegesen eltérő érdekes környezet várja a látogatókat.

Történeti visszatekintés

Ha városunk nevét hallja, olvassa valaki, szinte mindenkiben más-más élmény, emlék éled újra; más-más elképzelés jut felszínre. Abban azonban mindenki egyetérthet, hogy ez a város izgalmas, érdekes és sokszínű. Nos, e mozgalmasság, sokszínűség a település történetére é

ppúgy jellemző, mint jelenére. Kérem, tekintsen velünk vissza Siófok elmúlt századaira!

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor III.-IV. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a "Lacus Pelso" - a Balaton latin neve ez, - ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: "Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens", azaz "A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is"

Fuk, mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, míg a Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő "Granárium" d

ombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség.

1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés az 1800-as években indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.

A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján a Sió medrét kitisztogatták, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51.000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6.000 hold szabad telek alakult ki.

A település életében jelentôs változást hozott a Balatoni Gozhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgozöst.

1850-es években Siófok területét Veszprém megyéhez csatolták, ami eddig Somogy megyéhez tartozott. A megyehatárt a Sió-csatorna jelezte.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat.

1863-ban elkészült a vasúti állomás, egy év múlva pedig megépült az 

első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel..

Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

1866-ban jelent meg az első hirdetés "Balatontavi Fürdő Siófok" címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készített el a "Magyar Tenger" feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a Balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt - Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre 

bocsátották az új utasszállító hajót "Kelén"-t, aztán 1891-ben elkészült a "Helka" és az új "Kelén".

1891. áprilisban a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője Glatz Henrik (1884-1905), a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt.
Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a "gyógyfürdő" elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság.

Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy, Krúdy, Latabár, Kabos)

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a s

zakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

1950-től újra Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált.

1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968 – Siófok várossá válásának időpontja. Hamarosan felépült a 400 ágyas kórház és a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. Helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18 tagú képviselőtestület irányítja a várost.

Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.

Polgármester: Dr. Balázs Árpád

Tel: 84/504-100

Fax:84/504-102, 84/504-103

Cím: 8600 Siófok, Fő tér 1. 

Email: sajto@siofok.hu
Web: www.siofok.hu